Az előző cikkben beszéltünk arról, hogy miért buknak a férfiak a szőke (és a fiatal) hölgyekre, és arról is, hogy hogyan játszották ki a nők az emberi evolúciót. Ma pedig megnézzük az érem másik oldalát, és megkeressük a választ arra, hogy valóban az idősebb és gazdagabb férfiakra buknak-e a nők.
A tudományos közvélekedés szerint a nők a vitalitást tartják a legvonzóbbnak egy férfiban. A vitalitást pedig a legjobban úgy lehet bizonyítani, ha egy férfi a kora ellenére is egészséges és erős. Egy húszéves srácból még lehet egy lerobbant, pocakos ürge harmincéves korára, de aki harmincévesen még nem az, máris bizonyított.
Azonban a legújabb kísérleti eredmények ennél sokkal merészebbet állítanak: azt, hogy a nők erőforrásként tekintenek a férfiakra. A kísérletekben résztvevő hölgyeknek sorba kellett állítani egy csoport férfit a vonzóságuk alapján, és ők ezt meg is tették, saját ízlésük szerint. Legalábbis azt hitték.
Mert valójában az, hogy az illető szőke, barna, magas, pocakos, izmos, szőrös vagy babapopsi arcú, alig-alig befolyásolta az eredményt. A sorrend az esetek közel száz százalékában megegyezett azzal, hogy első ránézésre melyik férfiból lehetett több erőforrást kisajtolni. Az ok pedig az az evolúciós gépezet, ami úgy hívunk: női agy.
Valójában, amikor egy nő először néz rá egy férfira, az agya tudattalan része egy gyors és extrém precíz számítást végez: felméri a férfi erőforrás-értékét. És a nőknél (bármit is állítanak magukról az igényeiket illetően), ez a számítási eredmény határozza meg a egy férfi vonzóságát.
Egyszerűen és szépítés nélkül mondva: a nők azt a férfit tartják a legvonzóbbnak, aki a legtöbb élelemhez és a legbiztosabb menedékhez juttathatja őket és a leendő gyermekeiket. Legcsúnyábbnak pedig azt, aki a a lehető legkevesebbet lenne képes hozzátenni az utódaik jólétéhez. Bárhogyan is néznek ki a vizsgált alanyok. Persze az ápoltság, a jómód jelei, a testalkat, az egészségi állapot - ezek mind-mind befolyásolják a tudatalatti számításokat. De végül a vonzóság mindig megegyezik a kinyerhető erőforrások mértékével. Vagyis azzal, hogy egy férfi mennyi hasznot hozhat.
És hát innentől egyszerű: egy gazdagabb férfi nyilvánvalóan feljebb kerül a skálán, míg egy szakadt hippi alulra csúszik. Persze ha a gazdag pasi az első találkozáskor éppen egy sportkocsiban pózol három cicababával, akkor máris rendesen lecsúszik a lista aljára. Bármennyire is mást sugallnak a popsztárok videói: a gazdag ám felelőtlen férfiakat többnyire nem választják ki a nők. Ellenben, ha a szakadt hippiből árad a családcentrikusság, attól feljebb kerülhet a női agyak listáin. De az ehhez hasonló tényezők nem befolyásolnak sokat. Statisztikailag még mindig a gazdagság az, ami a legtöbbet adja hozzá egy férfi értékéhez.
És mégis: akkor miért buknak a nők az idősebb férfiakra?
A válasz egyszerű. Az idősebb férfiak jó eséllyel gazdagabbak és könnyebben biztosítanak otthont és élelmet az utódoknak. Ha egy férfinak van saját háza, kocsija, drága öltönye: ezzel valamit már bizonyított is, márpedig ez sokkal jellemzőbb az idősebb férfiaknál. Ők nagyobb eséllyel hordozzák magukon a státusz és a gazdagság jeleit. Sőt: egy húszévesnek, ha saját lakása van, talán apuciéknak köszönheti, ezzel pedig nem bizonyítja a rátermettségét.
És valószínűleg most fogom elveszíteni a legtöbb olvasót (gyengébb idegzetűek inkább gyorsan görgessenek az utolsó fejezethez): a nők sok egyéb, nyomdafestéket nem tűrő tényezőt is felmérnek, mindezt tudattalanul. Például sokáig nem értették a tudósok, hogy a nők az első pillantáskor miért a gyűrűsujjat nézegetik a leggyakrabban a férfin. Pedig a szemmozgás vizsgálataiból kiderült: az első találkozáskor a nők tekintete leggyakrabban a férfi középső és gyűrűsujján pihen meg. Talán azért, hogy felmérjék, házas-e az illető? Nem, ez nem lehet evolúciós beidegződés.
A választ a gének vizsgálata adta meg. Leegyszerűsítve: A gyűrűsujj és középső ujj hosszának arányát ugyanaz a géncsoport befolyásolja, mint az ondótermelést. Akinek hosszabb a gyűrűsujja, az jóval nagyobb eséllyel képes megtermékenyíteni a választott hölgyet. A hölgyek pedig ezt mérik fel legelőször a férfin - teljesen tudattalanul. De ennél talán sokkal felháborítóbb, hogy az egészséges gyermekekkel rendelkező férfiak szintén szexibbnek tűnnek a nők szemében, sőt, már az is kívánatosabbá tesz egy férfit, ha gyűrű van az ujján. Hogy miért? Egyszerű: akit már kiválasztott egy nő (méghozzá egy életre), az nem lehet olyan nagy mellélövés. Ha pedig ennek tetejébe még gondoskodó apuka is, akkor máris bebizonyította, hogy a legalkalmasabb választás egy leendő anyuka számára.
Igen, ez gusztustalan, de mielőtt elítélnénk emiatt a nőket, jusson eszünkbe az erőforrás-szabály. Bár a házasok és az apukák szexibbek a húszéves hippiknél, az erőforrás-értékük alacsonyabb. Hiszen a meglévő gyerekeik mellett nem sok esély van rá, hogy minden kapacitásukat az új utódokra szánnák. Ha mégis, akkor viszont nem elég gondoskodóak a már meglévő utódaikkal, tehát a skálán egyből lejjebb is csúsznak. Hiába is tetszenek tehát a nőknek, többségük mégsem választaná őket. Ezt szeretjük az erkölcsre fogni, pedig valójában ez a legjobb példa arra, hogy az erkölcsi szokásaink mennyire az evolúciós szabályok mentén épülnek fel.
A női ízlés azonban nagyon szokatlan mértékben befolyásolta az emberi evolúciót, méghozzá nem is olyan régen. És nagyon rossz irányba.
A függőségi hajlamunkat a génjeink befolyásolják, és születésünktől fogva meghatározott, hogy mennyire vagyunk képesek könnyen letenni a cigarettát. Van, aki erősebb hajlammal születik, és van, aki egész életében rá sem fanyalodik a cigarettára. De a hatvanas években elkövettünk egy csúnya evolúciós hibát: feltaláltuk a beatzenét.
Amikor a beatzene divatba jött, az összes popsztár szájából folyamatosan kilógott a cigaretta, és a cigizés az egész világon olyan szimbólummá vált, ami erőteljesen meghatározta a párválasztást. A lányoknak a beatzenészek tetszettek, és ha egy srác cigizett, az jobban emlékeztetett rájuk. Aki akkoriban nem cigizett, az "béna" volt, és nehezebben talált magának társat, így a szaporodási rátája rosszabb volt a cigifüggő társainál. Vagyis leegyszerűsítve: a cigizésre hajlamosabb férfiaknak lett könnyebben utódja, ezért a ma élő emberek nagy része tőlük származik. Azóta mindössze hatvan év telt el, ami evolúciós távlatban iszonyúan kevés idő, mégis: a leszokást megnehezítő "függőségi gén" jelenléte a népesség körében sokkal magasabb, mint a beatzene előtti években, és manapság sokkal többen vannak, akik nagyon nehezen teszik le a cigit vagy más káros függőséget.
Az evolúció tehát folyamatosan befolyással van még ma is az emberiségre. Elég egy új zenei stílus, és szó szerint megváltoztatjuk a génkészletünket.
Persze nem az új zenei stílusoktól kell tartanod - sokkal durvább dolgok jönnek, már ami az emberiség evolúcióját illeti. De azokról majd talán egy későbbi cikkben olvashattok.
Szerző: Domoki Soma Levente
Cikkünk folytatásában meglátogatunk még négy országot, ahol még az ott élők sem tudják teljes bizonyossággal eldönteni, hol a csudában is vannak.
Az előző cikkben beszéltünk arról, hogy miért buknak a férfiak a szőke (és a fiatal) hölgyekre, és arról is, hogy hogyan játszották ki a nők az emberi evolúciót. Ma pedig megnézzük az érem másik oldalát, és megkeressük a választ arra, hogy valóban az idősebb és gazdagabb férfiakra buknak-e a nők.
Az előző részben azzal fejeztük be, hogy a középkor végére a gyógyszertárak és a kocsmák legnépszerűbb termékei a röviditalok lettek. Az új találmány, a lepárló - vagy ahogy ma ismerjük: a pálinkafőző - egész Európában tért hódított, és literszámra főzték vele a konyakot. Miközben az alkimisták még mindig az örök élet vizét keresték, az...
Az ókor bölcsei számos feljegyzést hagytak ránk arról, hogy valamilyen módon látták vagy érzékelték az ötödik elemet. Ezek egyike volt a borpárlat első megfigyelése. Mivel a bornak - ahogyan akkoriban tudták - varázslatos ereje van, és maguk az istenek is szívesen fogyasztják, joggal feltételezték, hogy ebben az italban ott rejlik az ötödik elem,...
Tudjuk, hogy az őskori civilizációk hanyatlása előtt már számos helyen álltak csillagvizsgálók, és az univerzum megismerésének módja sokkal inkább volt tudományos, mint vallási megközelítésű. Valószínűleg - a későbbi görög filozófusok gondolkodásából kiindulva - már a bronzkori nagy kultúrákban felüthette a fejét a gondolat, hogy kell lennie egy...
Kevesen tudják, hogy Európa történetében volt egy hatalmas és rejtélyes törés. Egy olyan szintű apokalipszis, amit manapság csak filmekből ismerhetünk.
Őszintén mondom, sohasem értettem a szexuális szelekciót. Tudod, arról van szó, hogy a díszes tollú pávakakasok jobban tetszenek a tojóknak, ezért mindig ők jutnak könnyebben párhoz és így nekik lesz több utóduk. Végül aztán minden generáció egyre díszesebb lesz és párezer év után meg sem tudnak fordulni az állatkert kifutójában. Na meg persze a...
Szereted a komolyzenét? Nem? Akkor szereted. Domoki Soma írása