Az emberi faj története sem nélkülözi ezeket a bakikat. Az alábbiakban megnézünk nyolc esetet, amikor az evolúciónkba hiba csúszott, és megnézzük, hogyan hatnak ezek a tökéletlenségek ma is a hétköznapi életünkre.
Bizony, a csuklás az egyik legrégebbi evolúciós bakink. A halak egyes csoportjai több mint 300 millió évvel ezelőtt elkezdtek kijárni a szárazföldre, hogy egyik tavacskából a másikba vándoroljanak. Nagyon hamar kialakult az a szerv, ami képes volt a levegőből kinyerni az oxigént - ma ezt tüdőnek hívjuk. Ezzel a szárazföldi halak nagyobb távolságot tudtak megtenni, és nem kényszerültek rá, hogy néhány percenként visszatérjenek a vízbe levegőt venni a kopoltyúikkal.
A két szerv sokáig párhuzamosan létezett. Amikor a fura kétéltű halak visszatértek a vízbe, a kopoltyúikat használták. Ilyenkor az izomösszehúzódások folyamatosan áramoltatták a vizet a kopoltyúk felé, miközben a tüdőbe vezető út szigorúan zárva maradt. Fontos volt ugyanis, hogy ne kerüljön víz a tüdejükbe.
Később, amikor ezek az állatok teljesen hozzászoktak a szárazföldi élethez és a kopoltyúik eltűntek, a kopoltyút vízzel ellátó izomösszehúzódások velük maradtak - néha ösztönösen rájuk törtek, eleinte talán a víz láttán, később pedig véletlenszerű bakiból. Mivel ez nem okozott evolúciós hátrányt, vagyis az ilyen "kopoltyúemlékekkel" rendelkező egyedek ugyanolyan sikeresek voltak, mint a társaik, ez a rossz szokás is velük maradt a következő 300 millió évben.
Mint minden szárazföldi állat, mi is ezeknek a halaknak a leszármazottai vagyunk, és olykor a rekeszizmunk dilisen a tengerben kezdi magát érezni. Ilyenkor néhány másodpercenként befelé pumpál, miközben a légcsövünk bejárata (a hangrés) bezárul, hogy nehogy véletlenül víz kerüljön a tüdőnkbe. Ez a jelenség a csuklás, amit mindannyian jól ismerünk. Bár néha szörnyen idegesítő, nem okoz semmiféle evolúciós hátrányt, ezért nem valószínű, hogy eltűnne. A szárazföldi állatok valószínűleg újabb 300 millió év múlva is ugyanígy fognak majd csuklani, ha valaki emlegeti őket.
A gerincünk egy tökéletes találmány - vagyis inkább tökéletesen alkalmazkodott ahhoz, hogy négykézláb járjunk. Éppen olyan a felépítése és az íve, mint egy jól megtervezett hídnak. Csakhogy nem is olyan régen (olyan hárommillió éve) felegyenesedtünk, és azóta minden bajunk van. Képzeljünk el egy sarkára állított hidat: nem éppen stabil konstrukció.
A hátfájás, amit a felegyenesedett járásunk okoz, csak egy a problémáink közül. A hasizmunk is úgy alakult ki az evolúciónk kezdetén, hogy tökéletesen tartsa a beleinket. Álló testhelyzetben a beleink rossz irányba nehézkednek - ennek köszönhető például a lágyéksérv.
A felegyenesedéssel párhuzamosan az énekléshez és beszédhez is elkezdett alkalmazkodni a torkunk, ami miatt a légcső és a nyelőcső helyzete egy kicsit átrendeződött. Egy macska vagy egy elefánt szinte képtelen félrenyelni - nem úgy az emberek. Mivel a két cső bejárata álló testhelyzetben nincs egymás alá-fölé rendezve, ráadásul mindkettő egy kicsit hátrébb került a beszédfejlődésünkkel, a félrenyelés nálunk gyakori, és olykor életveszélyes jelenség. A majmok, akik nem estek át a felegyenesedés folyamatán, nem szenvednek ettől, de cserébe nem is tudnak énekelni vagy táncolni. Mondjuk - többségében az emberek sem valami jól.
A koponyánkban beállt genetikai mutáció nagyobb teret engedett az agyméret növekedésének, de ezzel együtt nyersanyagot és energiát vont el az állkapcsunktól, ami miatt a harapásunk sokkal gyengébb lett. Ez nem is jelent gondot, hiszen nagy agyunkkal feltaláltuk a tüzet és szépen mindent megfőzünk - nem szükséges nyers húst marcangolnunk. A kisebb állkapoccsal azonban nem lettek kisebbek a fogaink, és szó szerint nem férnek el a helyükön. Ezért van az, hogy a bölcsességfog a legtöbbünknek problémát okoz előbb-utóbb.
Elgondolkoztál már valaha azon, hogy mennyire rosszul bírjuk a hideget? Elég a mínusz 10 fokban kényelmesen kint éjszakázó vaddisznókra vagy őzekre gondolni. Mi párszázezer évvel ezelőtt megszabadultunk a bundánktól, mivel a nagyobb hordák együttélése során túl sok gondot jelentettek a szőrtakarónkba telepedő élősködők. Csakhogy ezután egyre északabbra vándoroltunk, és a bunda hiányát ruhával kellett pótolnunk. Egy átizzadt ruha azonban nem mindig segít, és aki télen szokott futni, tudja, hogy nagyon nem mindegy, mi van olyankor rajtunk. Ráadásul teljesen ruhafüggővé váltunk - nélküle nem sokáig élnénk túl a mérsékelt övön sem.
Hiába leszünk a hidegben libabőrösek, ez régen a bundánkat tette levegősebbé és szigetelőbbé azzal, hogy merőleges helyzetbe állította a szőrszálakat. Ma csak hülyén nézünk ki tőle, és ugyanúgy fázunk tovább.
Meg arról is, hogy miért egyre nagyobbak a női fenekek, és hogy miért fontos - sajnos - a szerelemben az életkor és a pénztárca vastagsága.
Szerző: Domoki Soma Levente
Cikkünk folytatásában meglátogatunk még négy országot, ahol még az ott élők sem tudják teljes bizonyossággal eldönteni, hol a csudában is vannak.
Az előző cikkben beszéltünk arról, hogy miért buknak a férfiak a szőke (és a fiatal) hölgyekre, és arról is, hogy hogyan játszották ki a nők az emberi evolúciót. Ma pedig megnézzük az érem másik oldalát, és megkeressük a választ arra, hogy valóban az idősebb és gazdagabb férfiakra buknak-e a nők.
Az előző részben azzal fejeztük be, hogy a középkor végére a gyógyszertárak és a kocsmák legnépszerűbb termékei a röviditalok lettek. Az új találmány, a lepárló - vagy ahogy ma ismerjük: a pálinkafőző - egész Európában tért hódított, és literszámra főzték vele a konyakot. Miközben az alkimisták még mindig az örök élet vizét keresték, az...
Az ókor bölcsei számos feljegyzést hagytak ránk arról, hogy valamilyen módon látták vagy érzékelték az ötödik elemet. Ezek egyike volt a borpárlat első megfigyelése. Mivel a bornak - ahogyan akkoriban tudták - varázslatos ereje van, és maguk az istenek is szívesen fogyasztják, joggal feltételezték, hogy ebben az italban ott rejlik az ötödik elem,...
Tudjuk, hogy az őskori civilizációk hanyatlása előtt már számos helyen álltak csillagvizsgálók, és az univerzum megismerésének módja sokkal inkább volt tudományos, mint vallási megközelítésű. Valószínűleg - a későbbi görög filozófusok gondolkodásából kiindulva - már a bronzkori nagy kultúrákban felüthette a fejét a gondolat, hogy kell lennie egy...
Kevesen tudják, hogy Európa történetében volt egy hatalmas és rejtélyes törés. Egy olyan szintű apokalipszis, amit manapság csak filmekből ismerhetünk.