Listánkat egy olyan csapással folytatjuk, amit az evolúció okozott, megoldani viszont nem fogja. Ha még nem olvastad, feltétlenül lapozz bele az első részbe ide kattintva!
A természetben élő őseinknek minden lehetőséget meg kellett ragadniuk, hogy cukorhoz és vitaminhoz jussanak. Egy termő gyümölcsfákkal teli völgy láttán lelkesedést éreztünk, és akár hetekig képesek voltunk legelni a cukros, édes és nem mellesleg vitamindús gyümölcsöt. Egy 16. századi utazó feljegyzései szerint az általa meglátogatott indiánok gyümölcsszezonban leköltöztek a ligetbe, és addig ették a bogyókat, amíg csak lehetett - ez a szüret pedig két hónapig tartott.
A zsírral hasonló volt a helyzet. Ha az őseink vadat ejtettek el, a zsírból addig tankolták a szervezetüket, ameddig csak rendelkezésre állt. A zsírtartalék életbevágóan fontos volt számunkra az ősidőkben, és a legbiztosabb helye rajtunk volt - zsírpárnák formájában.
Azután persze jött a hideg tél, és a zsír, cukor és vitaminok kiürültek a szervezetünkből. Amikor pedig újra hozzá lehetett jutni, akkor azonnal fel is tankoltunk belőle. Azok maradtak könnyen életben, azoknak lett több utódja, akik nagyobb hévvel vetették rá magukat a cukorra és a zsírra, és akik könnyebben építettek magukon tartalékot ezekből.
A modern időkkel egy olyan világba csöppent a szervezetünk, ahol a cukor és a zsír is korlátlanul rendelkezésre áll, ráadásul akár egyszerre is bevihető, például csokoládé formájában (hiszen a szervezetünk a pálmazsírt is pont úgy imádja, mintha antilopzsír lenne). Ezért amíg csokoládé létezik a világon, és tudjuk, hol keressük, addig a tudatalattink egyik legfőbb küldetése - elpusztítani az összeset.
Annak a nagy doboz bonbonnak nem jó helye van a polcon - sokkal jobb szolgálatot tehetne a hasunkban, ahol minél gyorsabban beépíthetnénk, hogy a nehéz időket nagy eséllyel átvészelhessük. Amikor egyiket a másik után bontogatjuk, a saját evolúciós sikerünk befolyásolja a viselkedésünket. Mondhatni, nem a gyengeségünk miatt nem bírunk ellenállni, hanem a cukor- és zsírmániánk tett minket erőssé, amikor annak volt az ideje.
Reménykedhetnénk, hogy a cukorfüggőségünket majd megoldja az evolúció. Aki hajlamos halálosan megbetegedni a cukortól, az kevesebb utódot nevelhet fel, így az emberiség előbb-utóbb "hozzászokik" a cukortúladagoláshoz. Ez sok betegséggel valóban így is van, például a HIV vírust biztosan le fogjuk győzni úgy ezer év múlva, az evolúciósan kialakult immunitásnak köszönhetően. Azonban a cukorbetegség evolúciós szempontból elég alattomos. A legtöbb esetben ugyanis időskorban, az utódnemzés időszaka után betegíti meg ténylegesen az embereket, így nincs hatással a szaporodási rátánkra. Ezért aztán a cukorbetegségre nincs evolúciós megoldás - csakis tudatossággal léphetünk fel a túlzott cukorfogyasztás ellen, ami évente másfél millió ember halálát okozza.
A következő evolúciós bakinkhoz lejjebb kell tekintened - minden szempontból.
A nők becsapnak bennünket. Amióta az agykoponya nemzedékről nemzedékre egyre nagyobb, sajnos a szülés is komoly veszélyekkel jár, és egyre inkább eljutnánk arra a pontra, amikor orvosi beavatkozás nélkül tényleg lehetetlen lesz megszülni a gyermekeket - a nagy, fejlett koponyájuk miatt. A férfiak génjei azonban "észrevették" a megoldást: a nagyobb medencéjű nők könnyebben adnak életet a nagyobb koponyájú, vagyis fejlettebb agyú utódoknak.
Persze nem szó szerint vették észre, de az evolúció a nagy számok törvényére épül. Amelyik férfinak jobban megakadt a szeme egy nagyobb, kerekebb fenéken, annak nagyobb eséllyel született egészséges és intelligens utódja. Ez pedig ugyebár megnöveli a szaporodási rátát, vagyis a kerekebb formákra bukó férfiaknak több gyermeke született, és a nagyobb agytérfogatú utódok is épségben jöhettek világra. Így aztán - nemzedékről nemzedékre - az agykoponya nőtt, a fenekek is nőttek, a kerek formáknak utánaforduló férfiak pedig benépesítették a világot.
Ne feledjük, nem csak az emberi agytérfogatot, hanem a férfiak ízlését is az evolúció formálta. A viselkedésük hosszas szelekció eredménye, és evolúciós szempontból nagyon is indokolt. Ha szemérmetlenül a nők hátsóját vizslatják, tudat alatt az emberi agytérfogat további növekedésének vágya hajtja őket.
És itt történt az átverés. Mert hát a kerekebb fenekű nők nagyobb eséllyel szülnek okosabb gyermeket, csakhogy ez nem jelenti azt, hogy minden kerek fenekű nő okosabb gyermeket fog szülni. De a férfiak szelektáló ízlésének köszönhetően a nők elkezdtek egyre nagyobb feneket növeszteni, és azok a hölgyek lettek evolúciós előnyben, akiknek ez a kerekedés jobban ment - függetlenül az utódok intelligenciájától. Vagyis a férfiak akkor is őket választották, ha történetesen ők adtak utódot a törzs legbutább gyermekeinek.
A női fenékméret ennek köszönhetően az elmúlt néhány ezer évben is látványosan nőtt, sőt, manapság is ebbe az irányba szelektálódik, annak ellenére, hogy ez már nem segíti az egészséges, intelligens utódok világra hozását.
Egy fiatal nő - az őserdőben, orvosi ellátás nélkül - sokkal nagyobb eséllyel hordja ki és szüli meg épségben a gyermekét. Ezért az evolúció azoknak a férfiaknak eredményezett több utódot, akik a fiatalabbakra buktak. A világon a házasságok 80%-ában a férfi az idősebb, az esetek 10%-ában több mint 10 évvel. A maradék 20%-ban a felek egyidősek, és a fordított arány - vagyis amikor a hölgy idősebb - statisztikailag említésre sem méltó.
A nők azonban megint megtalálták a módját, hogy kijátsszák a rendszert.
A férfiak egy hölgy korát többek között a hajszínből állapították meg az evolúciónk hajnalán. Tízezer évvel ezelőtt még mindenkinek fekete haja volt, a fiataloknak pedig valamivel világosabb - őket választotta a legtöbb férfi. Valahol Európában azonban kialakult egy mutáció: valaki egészen világos hajjal született, és a haja nem sötétedett, ahogyan felnőtté ért. A világos haj elkápráztatta a kor férfijait, és eleinte mindenki olyan feleséget szeretett volna, hiszen az ösztöneik a világosabb hajszínt impozánsabbnak láttatták velük. Így az első szőke hölgy rengeteg utódnak adhatott életet, akik szintén nagyon kapósak voltak. A szőke haj génje olyannyira elterjedt, hogy manapság szinte mindenkiben megtalálható: a legtöbb országban a barnák is azért barnák, mert ez a bizonyos vérvonal világosított rajtuk egy keveset.
Szerző: Domoki Soma Levente
Cikkünk folytatásában meglátogatunk még négy országot, ahol még az ott élők sem tudják teljes bizonyossággal eldönteni, hol a csudában is vannak.
Az előző cikkben beszéltünk arról, hogy miért buknak a férfiak a szőke (és a fiatal) hölgyekre, és arról is, hogy hogyan játszották ki a nők az emberi evolúciót. Ma pedig megnézzük az érem másik oldalát, és megkeressük a választ arra, hogy valóban az idősebb és gazdagabb férfiakra buknak-e a nők.
Az előző részben azzal fejeztük be, hogy a középkor végére a gyógyszertárak és a kocsmák legnépszerűbb termékei a röviditalok lettek. Az új találmány, a lepárló - vagy ahogy ma ismerjük: a pálinkafőző - egész Európában tért hódított, és literszámra főzték vele a konyakot. Miközben az alkimisták még mindig az örök élet vizét keresték, az...
Az ókor bölcsei számos feljegyzést hagytak ránk arról, hogy valamilyen módon látták vagy érzékelték az ötödik elemet. Ezek egyike volt a borpárlat első megfigyelése. Mivel a bornak - ahogyan akkoriban tudták - varázslatos ereje van, és maguk az istenek is szívesen fogyasztják, joggal feltételezték, hogy ebben az italban ott rejlik az ötödik elem,...
Tudjuk, hogy az őskori civilizációk hanyatlása előtt már számos helyen álltak csillagvizsgálók, és az univerzum megismerésének módja sokkal inkább volt tudományos, mint vallási megközelítésű. Valószínűleg - a későbbi görög filozófusok gondolkodásából kiindulva - már a bronzkori nagy kultúrákban felüthette a fejét a gondolat, hogy kell lennie egy...
Kevesen tudják, hogy Európa történetében volt egy hatalmas és rejtélyes törés. Egy olyan szintű apokalipszis, amit manapság csak filmekből ismerhetünk.
Őszintén mondom, sohasem értettem a szexuális szelekciót. Tudod, arról van szó, hogy a díszes tollú pávakakasok jobban tetszenek a tojóknak, ezért mindig ők jutnak könnyebben párhoz és így nekik lesz több utóduk. Végül aztán minden generáció egyre díszesebb lesz és párezer év után meg sem tudnak fordulni az állatkert kifutójában. Na meg persze a...
Szereted a komolyzenét? Nem? Akkor szereted. Domoki Soma írása