Tudjuk, hogy az őskori civilizációk hanyatlása előtt már számos helyen álltak csillagvizsgálók, és az univerzum megismerésének módja sokkal inkább volt tudományos, mint vallási megközelítésű. Valószínűleg - a későbbi görög filozófusok gondolkodásából kiindulva - már a bronzkori nagy kultúrákban felüthette a fejét a gondolat, hogy kell lennie egy univerzális közvetítő anyagnak. Egy közegnek, amiben a természetfelettinek tartott dolgok mozognak.
Gondolkodjunk a bronzkori ember fejével: a mágnesesség, a fény, az elektromosság (mert ugyebár akkoriban már galvanizáltak ám, csak nem nagyon tudták, hogy mi is történik olyankor) mind-mind terjednek valamiben.
Hamar gyökeret vert a feltételezés, hogy a beláthatatlan nagyságú világűrben keringő bolygók között nem a levegő ez a bizonyos közvetítő. Ez a szeszélyes, szeles, állandó változásban lévő elem nem adhat otthont olyan precíz mozgásoknak, mint a bolygók keringése.
Kétségkívül lennie kell tehát egy sokkal tisztább és állandóbb elemnek, ami az égi szférákat tölti ki olyan módon, mint a földi tájakat a levegő. Ezt az ötödik elemet nevezték el éternek, és bármennyire is primitívnek hat ma ez a gondolatmenet, az éter fogalma alig több, mint száz évvel ezelőtt még teljesen tudományosnak számított. (Sőt, manapság a sötét anyag ugyanezt a szerepet tölti be a tudományos hiedelemvilágunkban.)
Az éter elképzelése tehát a bronzkor vége felé a tudományos gondolkodás csúcsát jelentette.
Csakhogy megtörtént az a bizonyos összeomlás, beköszöntött a sötét kor, és az emberek röpke négyszáz évre a babonák világában rekedtek.
(Ez nem a sötét középkor, hanem egy teljesen másik időszak. Ha nem hallottál még róla, ide kattintva gyorsan frissítsd a tudásodat.)
A kicsiny faluközösségekben a fejlett civilizációk tudományos vívmányai mítoszokként és vallási elképzelésekként éltek tovább, és ennek esett áldozatul az éter is. Négyszáz év elteltével, amikor kikerültünk a sötét korból és újra elkezdtük leírni a gondolatainkat, az éter nem volt többé a bolygók keringésének otthont adó közeg. Az égben maradt ugyan, de a funkciója sokkal mitikusabb lett: Homérosznál az éter már az istenek levegője, amit az égben, levegő helyett belélegeznek.
És most jön a csavar. Mert ha az istenek étert lélegeznek be, és ugyebár halhatatlanok és szuperképességeik vannak, akkor talán az éter ránk is ilyen pozitívan hathatna. Következtetés: Meg kell szereznünk magunknak azt a bizonyos étert.
Kétezer évnyi kutatás és keresgélés vette kezdetét. Az alkimisták fő célja az arany előállítása volt, azt azonban kevesen tudják, hogy az éter létrehozására is rengetegen áldozták az életüket. Persze étert soha nem sikerült gyártaniuk, mint ahogyan aranyat sem, az alkimisták kutatásai pedig ma már sokkal inkább hathatnak ránk filozófiájukkal, mint a tudományos eredményeikkel.
Annyi azonban bizonyos, hogy az alkimisták hihetetlenül sokat tettek az ősi kéziratok és az ókor tudásának átmentéséért, a labormunkáiknak pedig rengeteg olyan mellékterméke született, ami ma is mélyen meghatározza a kultúránkat.
Hogyan vezetett az éter utáni hajsza a pálinkafőző feltalálásához? És hogyan lett a gin&tonik annyira népszerű, hogy a nép az utcára vonulva tiltakozott a betiltása ellen?
Cikkünk folytatásában meglátogatunk még négy országot, ahol még az ott élők sem tudják teljes bizonyossággal eldönteni, hol a csudában is vannak.
10 +1 ország, amelyik rosszul választott kontinenst
Az előző cikkben beszéltünk arról, hogy miért buknak a férfiak a szőke (és a fiatal) hölgyekre, és arról is, hogy hogyan játszották ki a nők az emberi evolúciót. Ma pedig megnézzük az érem másik oldalát, és megkeressük a választ arra, hogy valóban az idősebb és gazdagabb férfiakra buknak-e a nők.
Az előző részben azzal fejeztük be, hogy a középkor végére a gyógyszertárak és a kocsmák legnépszerűbb termékei a röviditalok lettek. Az új találmány, a lepárló - vagy ahogy ma ismerjük: a pálinkafőző - egész Európában tért hódított, és literszámra főzték vele a konyakot. Miközben az alkimisták még mindig az örök élet vizét keresték, az...
Az ókor bölcsei számos feljegyzést hagytak ránk arról, hogy valamilyen módon látták vagy érzékelték az ötödik elemet. Ezek egyike volt a borpárlat első megfigyelése. Mivel a bornak - ahogyan akkoriban tudták - varázslatos ereje van, és maguk az istenek is szívesen fogyasztják, joggal feltételezték, hogy ebben az italban ott rejlik az ötödik elem,...
Tudjuk, hogy az őskori civilizációk hanyatlása előtt már számos helyen álltak csillagvizsgálók, és az univerzum megismerésének módja sokkal inkább volt tudományos, mint vallási megközelítésű. Valószínűleg - a későbbi görög filozófusok gondolkodásából kiindulva - már a bronzkori nagy kultúrákban felüthette a fejét a gondolat, hogy kell lennie egy...